Tervszerûbb munkával több pontot is szerezhetett volna az együttes. A zöld-fehérek az õszi táblázaton az ötödik helyet foglalták el. Kilenc mérkõzést nyertek meg, négy-négy végzõdött döntetlennel, illetve vereséggel. A szereplés változatosan alakult, de a listavezetõ mögötti négypontos lemaradás nem tûnt behozhatatlannak. Ami aztán a tavaszszal történt, ma már sporttörténelem: a Miskolci VSC labdarúgócsapata veretlen idényt produkált és megnyerte az NBII Keleti csoportjában a bajnokságot!
Mindez természetesen nem napjainkban, hanem egészen pontosan 1958-ban történt. S hogy miért kerítünk sort az emlékek felidézésére? Nos, a fél évszázados jubileum kapcsán ennyit mindenképpen megérdemelnek az egykori hõsök. Érdemes fellapozni a korabeli lapokat! A tudósításokból, értékelésekbõl azonnal kitûnik, hogy a miskolci zöld-fehérek teljesen megérdemelten végeztek az elsõ helyen. Harminchat mérkõzés közül 22-t nyertek meg, 10 végzõdött döntetlennel, és mindössze 4-et veszítettek el. A 63–21-es gólkülönbség, valamint az 54 pont önmagáért beszél, három ponttal elõzték meg legnagyobb riválisukat, a Debreceni VSC-t. 1958 tavaszán, egészen pontosan március 2-án indult útjára a labda. Ezt megelõzõen a vasutasok két hetet Hajdúszoboszlón töltöttek, és az együttes tagjainak összekovácsolása kitûnõen sikerült. Köszönhetõ volt ez Sztrányay József edzõnek, aki a hétköznapokon is kemény, rendszeres munkát követelt. Tiba Sándor (aki mellesleg 24 góllal lett gólkirály) a rajt elõtt ezt nyilatkozta:– Nincsenek bajnokságnyerési vágyálmaink. Annyit viszont megígérhetek társaim nevében is, hogy valamennyi mérkõzésen szívvel és lélekkel, határtalan lelkesedéssel küzdünk, odaadásunkon, harci szellemünkön nem múlhat a siker. Március 2-án kezdõdött az a sikerekben gazdag fél esztendõ, amelynek végeztével az MVSC olyan fegyvertényt vitt véghez, amire 48 éves történetében még nem volt példa! Három mérkõzésen (Nyíregyháza 2–1, Bp. Elõre 0–0, Bp. Spartacus 1–1) négy pont lett a termés, utána azonban beindult a gépezet: hét találkozón 14 pontot kasszíroztak Károlyi Józsefék! A vasutasok május 4-én kerültek a táblázat elsõ helyére, és ettõl kezdve lehetett reménykedni. A sorozat folytatódott, és a két utolsó találkozón (a DVSC ellen 0–0, a Csepel Autó ellen 1–1) már elegendõ volt a döntetlen. Az MVSC veretlen tavaszt produkált, a tavaszi gólaránya 33–6 lett, és 31 pontot gyûjtött. A vasutas játékosok olyan tavaszi eredményt mutattak fel, amilyenre még nem volt példa az NB II történetében: 18 találkozón õrizték meg veretlenségüket. A bajnokcsapat tagjai: Károlyi József, Siklósi Ernõ, Buna János, Péter János, Zoller János, Kovács László, Simon László, Csorba János, Tiba Sándor, Gyetván György, Nyíri Zoltán, de rajtuk kívül szerepelt még Radványi András, Palatics Gábor, Oránszky Zoltán, Szamák Ferenc, Mencsik Gyula, Béki Károly, Asztalos Sándor, Kiss II. József, Hollman József és Tóth Aurél.
Mi volt a siker titka? Nos, egybehangzó vélemények szerint a játékosok kiváló produktumán kívül szükség volt egy lelkes, odaadó vezetõségre is. Farkas László elnök fiatalos lendülettel irányította a klubot, és remek segítõtársat kapott Sztrányay József edzõ személyében. A tréner a nap minden órájában megtalálható volt a pályán, nem a véletlen mûve, hogy az 1958-as esztendõben a felnõttek mellett a tartalékok és az ifjúságiak is bajnokságot nyertek. Nem szabad szó nélkül elmenni Fehér András szakosztályvezetõ, illetve Dobos Sándor intézõ tevékenysége mellett sem. 1958. július 24-én örömünnepet tartottak a Kubikban. Akkor még senki nem tudhatta, hogy az elsõ osztályú vendégeskedés mindössze egy esztendeig tart. De ez már egy egészen másik történet…
